Győr, az ország műemlékekben harmadik leggazdagabb városa úgy él a köztudatban, mint a barokk építészet ékszerdoboza. Az 1600-as években sorra épültek a paloták, sarokerkélyes lakóépületek szerte a városban. A következőkben az egyik legrégebbi épületről, a Bécsi kapu tér 12 szám alatt található Altabak-házról lesz szó.

Első ismert tulajdonosa a XVI. század utolsó éveiben Kapornaky Ferenc, a vár főkapitányának titkára volt, aki 1617-ben a végrendeletében a győri magyar nemességnek és polgárságnak hagyta. Ezt követően Altabak János prépostkanonok vette és a mellette lévő házakkal összeépítette 1620-ban. Jelenlegi alakját a 18. században nyerte, a telekkönyv 1703-ban Pisterki-féle emeletes sarokházként említi.

A térre néző díszes barokk homlokzatát a sarkokon egy-egy zárt erkély díszíti. A jobb oldali erkély mellett helyezkedik el a lizénákkal (azaz a fal síkjából kiálló, pillért utánzó vakolatsávokkal) körbefogott kapu, felette párkánnyal, melynek végein egy-egy barokk váza áll. Az emeleti ablakok felett lizénákkal megszakított, szalagmotívumokkal megszakított stukkódísz húzódik, ugyanez ismétlődik más díszítéssel az ablakok alatti “tükörben”. Az épület emeletén hat szoba, a földszinten kisebb-nagyobb szobák, korcsmaszoba, konyha, két bolt, a pincében pedig nyolc lóra való istálló kapott helyet.

A XVIII. – XIX. században több tulajdonosa is volt az Altabak-háznak, de ebben az időben jelentősebb átépítés nem történt. 1922-ben beépítették az udvart, a kaput áthelyezték, a földszinten üzleteket alakítottak ki.

1929-ben tűz ütött ki az épületben, melynek következtében leégett a tető és a kapu. 1957-es helyreállításkor Varga István és Borsa Antal tervei szerint a kaput új ajtószárnyakkal eredeti helyére állították vissza, és ekkor bontották ki az udvari árkádsor oszlopait is. Az 1984-ben befejeződött műemléki rekonstrukció során nyerte el jelenlegi, impozáns formáját, földszintjén azóta bankfiók üzemel.

(Nyitóképünk forrása IDE KATTINTVA érhető el!)